10. fejezet.

Hope*

Rohadtul rosszúl lettem. Bementem a WC-re hányni. CSak annyit vettem észre hogy Dylan rohant utánam.

Dylan: Hope, jól vagy ? (simogatta meg a hátam)
Hope: Pers... (majd kiokádtam az egész esti piát).
Dylan: jaj kicsim!. (puszilta meg a nyakam, mintha enyhítené a dolgokat.)
Hope: inkább menj ki bulizni, szeretlek. (néztem rá, mint aki haldoklik).

Majd betoppant Lindsey.

Lindsey: úr isten, Hope jól vagy?
Hope: Basz..i , jól vagyok, menjetek bulizni. (ordítottam el magam)..
Dylan: kicsim nyugi!
Lindsey: nagyon oda vagy, nem hagyunk így itt, szerintem kint Andy-is már haldoklik.
Hope: azért menjetek ki, nem akarom hogy így lássatok.

Nagyon ideges voltam, de nem azért mert védtek, hanem mert rosszat sejtettem. Egyre inkább azt éreztem hogy szükségem van Dylan-re. Lindsey kiment egy percre megnézni Andy-t.

Dylan: Kell beszélnünk.!
Hope: miről?
Dylan: azt majd kettesbe.
Hope: Dylan, ne idegelj, ketten vagyunk (feküdtem a wc mellet)
Dylan: miután jobban vagy, a szobába megbeszéljük jó?
Hope:oké.

Lindsey*

Hope tiszta furcsa volt, lehet hogy kicsit részeg, de ilyenkor jól kéne magát éreznie. Aggódom érte.

Andy: Hállod, álmos  vagyok, menjünk aludni. (esett nekem Andy és adott egy puszit).
Lindsey: te jó isten. (mondtam magamban).

Hope*

Kicsit jobban voltam már, aztán fölmentünk a szobába. Mivel Dylan-el egy szobánk volt, ő már fönt várt.
Mikor fölértem, az erkélyen volt egy asztal, csomó gyertyával. De Dylan sehol. El kezdtem pánikolni, majd előbukkant, egy csokor virággal a kezében, és egy pezsgővel. Nagyon furcsáltam.

Hope: őőőőőőőőőő, ez mi? (néztem furcsán).
Dylan: kicsit részeg vagy szivem, ma vagyunk együtt 2 hete.
Hope: basszus, tényleg. (ugortam Dylan karjaiba).
Dylan: végülis nem nagy cucc, de az alkalom ottvan.

Majd odaadta a virágcsokrot, amiben volt egy kis dobozka. 

Dylan: nyisd ki.
Hope: okééé.

Mikor kinyitottam, Dylan kivett belőle egy gyönyörű nyakláncot.

9. fejezet.

Lindsey*

Felhívtam Andy-t.

Andy: Szia kicsim!
Lindsey: hol a francba vagy?
Andy: bocsi, de sok a cucc.

Arra percre csöngetett be Andy, és egy csomó táska volt a kezében. Kinyitottam az ajtót, és minden kiesett a kezéből.
Lindsey: jó ég, te miket hoztál?
Andy: már nem tudom (röhögte el magát, ésmegcsókolt).

Majd berohant Hope anyuja.

Hope: anya te nem dolgozol?
Hope anyukája: de, csak hazaugrottam, mondani a taxis-nak hogy hova vigyen titeket, és hogy késszen vagytok-e már.
Dylan: igen készen vagyunk (mosolygott, és átkarolt)

Megérkezett a Taxi.

Hope*

Megjött a taxi, és mindenki oda volt, azt se tudtuk hogy hova megyünk. 6 órát utaztunk, és megérkeztünk egy rohadt nagy házhoz, amiben volt medence, minden, csoda szép volt, közel volt hozzá a tenger part is. Amikor oda értünk, mindenkinek csurgott a nyála, csodálatos volt. Bementünk, lepakoltunk, felhívtam anyut, megköszöntem neki, aztán a srácok beraktak egy zenét (https://www.youtube.com/watch?v=OSkgJHeUoXg)

Mindenki bulizott, ivott. Odajött hozzám Dylan, és táncoltunk. Aztán mikor már mindenki homályosan látott, mert olyan részeg volt mindenki, Dylan felkapott, és ki vitt a medencéhez, velem együtt beleugrott a medencébe. Ugráltunk, beszélgettünk, pezsgőztünk.  Imádtam. Boldog voltam.

Dylan: imádlak, tudod? ( bújt oda hozzám szorosan)
Hope: igen, de én jobban, ( súgtam a fülébe, és megpusziltam a nyakát.)
Dylan: játszunk?
Hope: ige...

Nem hagyta hogy végig mondjam, lehúzott a víz alá, nyitva volt a szemünk, és láttuk egymást, majd a víz alatt elkezdtünk ökörködni, és Dylan a víz alatt csókolt meg. Olyan gyönyörű volt.

Lindsey*

Dylan-ék utánn mi is kimentünk egy üveg Whiskey-vel a medencéhez. Kevertünk minden hülyeséget. Táncoltunk, és bele löktem a vízbe Andy-t aki viszont rántott magával, láttam hogy Dylan, és Hope elvannak.

Andy: és nagyon szereltek Lindsey! (elkezdett ordibálni, hisz részeg volt)
Lindsey: én is nyugi, de azért ne ordíts, (fogtam be a száját, és röhögtem)
Andy: kérsz pezsit?
Lindsey: te inkább már ne igyál. (nevettem).
Andy: de, semmi bajom nézd meg.

Erre a mondatra, Andy akkorát csúszott, hogy vissza esett a vízbe, mindenki röhögött.

Dylan: Andy, oda vagy?
Andy: jó, pszt. koncentrálok. (nevetett)
Hope: ez hülye,( ölelte átt szorossan Dylan-t, Dylan pedig lesmárolta).
Lindsey: baszki Andy, ez hülye ( röhögtem) jól vagy?

Majd buliztunk tovább, ittunk. A zene jó volt, a hangulat is.

8.fejezet.

Lindsey*

Amikor kiültünk a teraszra, mindenről beszéltünk. Majd felálltam, és hátulról átölelt, és megfordultam, és puszilgatott. Majd Hope rohant fel a lépcsőn.

Hope: Lindsey, Andy...(ordított).
Lindsey: mond..
Hope: Anyu rendezett nekünk egy hétre egy emeletes erkélyes házat. Négyünknek.(ugrált Hope)

Lindsey: úr isten, tényleg? (mosolyogtam)

Hope: igen, jézus, de boldog vagyok. (mosolygott)

Dylan: lányok, kitomboltátok magatokat? Andy már hülyének néz titeket.( röhögött a két fiú)

Hope pedig betámadta Dylan-t és a nyakába ugrott, Dylan pedig elkapta, majd rá estek az ágyra, és ott élvezték hogy szeretik egymást. Smároltak, ölelgették egymást. Meg a többi.

Lindsey: Na jó, boldog vagyok, de nem akarok látni hogy melegedtek. (röhögtünk, majd megfogtam Andy kezét és lementünk.

Hope*

Lindsey-ék lementek, és Dylan-el maradtam kettesben. Boldog voltam. Miközben feküdtem az ágyon Dylan karjai között, beszélgettünk.

Hope: Annyira jó, hogy ez anyu le rendezte, szeretlek, és csak veled szeretném letölteni életem hátralévő perceit. Veled még a rossz pillanatok is csodálatosak.

Dylan: Ne mondj ilyeneket, mert kifolyik a könnyem, én is nagyon szeretlek téged, mert, hozzád hasonló lányt soha nem találtam volna, végre van értelme az életemnek, szerethetek valaki, aki tisztel, támogat, ugyan olyan mint én, és megért, és a legjobb, viszont szeret ő is. (majd megpuszilta a homlokom.)

Amikor kimondta ezt a mondatot, szó szerint kifolyt a könnyem. Szorosan hozzá bújtam, és megmondtam neki hogy nagyon szeretem. Kb 2 órára rá el is aludtunk. És Lindsey, meg Andy pedig lent aludtak el.

Másnap reggel.*****

Hope*

Dylan: Kicsim!.. 11 óra, nem kéne pakolnod? (csikizett meg, és mosolygott)

Hope: Dylan!.. ne csikizz. (elkezdtem nevetni, és rugdalózni)

Dylan: ne rugdalj baba mert még a végé... (rossz helyen rugtam meg)

Hope: baszki!... bocsi ne haragudj..(nevettem, közbe puszilgattam  a száját hogy ne haragudjon)..tudod hogy szeretlek.

Dylan: gyereked már nem lesz (mondta nyögve, és lefordult az ágyról)

Az ágyról néztem rá lefelé, és ő meg nézett rám fel.

Dylan: ezt még megbánod. ( súgta halkan, és nevetett)

Majd lerántott az ágyról maga mellé. És össze vissza csikizett.Majd betoppant Lindsey.

Lindsey: Baszki, ne enyelegjetek már ennyit, Hope pakolj, nemsokára itt a taxi, Dylan, te meg takarodj haza pakolni, köszi

Dylan: igenis főnök. (majd elkezdett röhögni.

Hope: nyugi Lindsey, ne legyél stresszes. (majd megöleltem)

Lindsey: jó de siessetek léci.

Hope: oké.

Lindsey*

Leszaladtam, mivel Andy már hazament pakolni a nagy útra. És én is haza mentem gyorsan, de mire vissza értem, Dylan meg Hope már kész volt. Andy viszont még sehol. És felhívtam.

7.bejegyzés

Lindsey*

Látszott Hope-on hogy boldog. Annyira örültem, hogy egy olyan embert talált magának akit szerethet.
Majd Andy fölkapott, ki vitt a konyhába és ettünk sütit. Aztán felébredt Dylan kishuga.

Dylan huga: Dylan..!
Dylan: igen hugi?

Rohant oda Hope és hátulról felkapta Dylan hugát, és össze-vissza puszilgatta. Dylan huga pedig élvezte, mosolygott, oda ment Dylan is. Olyan volt mint egy család.
Hope megfogta Dylan hugát bevitte a szobába, majd kijött, és ellopta Dylan Superman-os sapiját. Kergették egymást. És amikor Dylan elkapta hátulról Hope-ot, megcsikizte, majd megölelte és hosszan megcsókolta.
Andy megszólalt.

Andy: Rohadtul álmos vagyok.
Lindsey: én is, de buli van (mosolyogtam és adtam egy puszit a szájára).
Andy: kijössz cigizni? (kérdezte hallkan.)
Lindsey: igen.

Majd kiültünk a teraszra, és a lehető legtöbb dologról beszéltünk.


FOLYTATNI FOGOM.!

6.fejezet

Hope*
Lindsey-vel beszélgetni az estéről, és nagyon sokat nevettünk, addig Dylan, és anyu kint beszéltek.

Lindsey: mesélj mi történt (mosolygott)
Hope: el se fogod képzelni, annyira boldog vagyok. Addig ameddig te Andy-vel voltál, én elmondtam Dylan-nek mindent, és kiderült, ő is szeret engem.
Lindsey: úristen, tényleg? (mosolygott, és megölelt) én is boldog vagyok ám (suttogta a fülembe)
Hope: na, mesélj.
Lindsey: Mielőtt elmondtam volna Andy-nek mindent, ő mondta el nekem hogy szeret, elvitt egy erdőbe, és elmondta az érzéseit. Annyira boldog voltam, este már fel akartalak hívni de nem vetted fel, azt hittem baj van.
Hope: Dehogy, Dylan elvitt egy kikötőbe, elmondta a legnagyobb titkát, és azt mondta szüksége van rám, annyira szép volt.
Lindsey: kis szerelmesek vagyunk. (pirult el, és megölelt).

Majd kimentünk és Dylan az étkezőben ült, és anyuval beszélt. Rám nézett, és csillogtak a kék szemei, a gyönyörű mosolya. A szívem megint hevesen vert, pedig már az enyém volt. Oda mentem hozzá, és bele ültem az ölébe, megfogtam a fejét, és megcsókoltam. Nagyon szeretem, jézus, el se lehet mondani mennyire.

Hope: Lindsey, hívd már átt a barátodat. (mosolyogtam)
Lindsey: de a család......
Hope: nem baj, őt is meg kell ismerni, hiszen te is már a család része vagy, ugye anyu?
Anya: igen (mosolyogtunk))
Lindsey: oké, akkor hívom, (fülig ért a szája, és hívta Andy-t)

Lindsey*

Imádom Hope-ot, szereti ha boldog vagyok, és én is ha ő boldog. Dylan nagyon jó lányt fogott ki magának, remélem hogy meg is érdemelte. Majd felhívtam Andy-t

Andy: Szia szívem.!
Lindsey: Sziaaaaaa, Nem jössz el egy kicsit Hope-ékhoz?, itt a barátja, meg szeretné ha a szülei meg ismernének téged.
Andy: jó ötlet, de azt se tudom merre kell menni.
Lindsey: ki megyek eléd.
Andy: okés, akkor 5 perc. Szeretlek.
Linsdey: oké, én is (pirultam el)

Rohantam ki a szobából,

Lindsey: Hope, Hope....( Megbotlottam a szék lábára, és majdnem el estem, mindenki nevetett, még én is)
Jól vagyok, jól vagyok (mondtam nevetve)
Hope: azt hittem már rég óta nem ittál Lindsey (nevetett tovább).
Lindsey: jól van na, ki megyek Andy elé jó? (mosolyogtam)
Hope: rendben.

Hope*

Addig én Dylan-el voltam. Dylan-nek el kezdett csörögni a telefonja hogy menjen haza mert a hugára kéne vigyázni.

Dylan: haza kéne mennem.
Hope: mert?
Dylan: a hugom egyedül van otthon. És 4 éves.( mosolygott)
Anya: Hozzd átt, van egy csomó mese, el lesz itt, itt a kutya, meg minden.
Dylan: de nem szeretnék zavarni.
Hope: te hülye vagy??.. Már bocsi (mosolyogtam)... te hogy zavarnál már minket? főleg engem?.
elmegyünk érte.
Dylan: imádlak Hope! (és megcsókolt).

El mentünk Dylan kis hugáért. Kb, egy óra alatt meg is fordultunk. Mire vissza értünk Lindsey és  Andy már ott voltak.
Anyu csinált tortát, sütit mindent.

Hope: jó isten, mennyi édesség (bújtam oda Dylan-hez, miközben ő megpuszilta az arcom)
Anya: meg kell ünnepelni hogy egy olyan fiút szeretzél, aki mindennél jobban szeret. Tartson ez örökké.

Megbontottuk a pezsgőt, és mint szokás szerint, Lindsey K.O volt. Dylan kishuga megfogta a kezem. Olyan aranyos volt. Majd beraktam neki az Oroszlánkirályt. Dylan pedig oda ült a huga mellé. Olyan aranyosak voltak ketten elaludtak a kanapén. Tudtam hogy Dylan kedvenc mesélye az Oroszlánkirály, ahogy nekem is gyerek kori kedvenc mesém.

Mindenki elvolt. Már kb este 8 óra volt. Dylan fölkelt, haza jött apa, és megismerték egymást. Addig ameddig a kishuga nagyon aludt. 

Lindsey*

Kicsit már K.O voltam. Hope-al táncoltam. Aztán bevittem Dylan kishugát a szobába, nehogy felébredjen.
Majd valami lassú zene jött, és Andy odajött hozzám táncolni. Dylan pedig Hope-hoz.
Annyira aranyosak voltak, Hope annyira boldog látszik rajta.

5. fejezet.

Lindsey*

Amikor oda értünk Andy-ék háza elé, megszorítottam a kezét, és hátra léptem.

Andy: mi a baj?
Lindsey: most jöttem csak rá hogy valóra vált a legnagyobb álmom.
Andy: mi a legnagyobb álmod hogy egy ház előtt álsz?
Lindsey: nem te hülye, (elkezdtünk nevetni).. Hanem te, te vagy a legnagyobb álmom.
Andy: én viszont arról álmodtam, hogy olyan lány szeressen akinek én vagyok az álma, és ő pedig nekem. Senkinek nem foglak oda adni (és megcsókolt) Menjünk be a házba.

Be mentünk a házba, csoda szép volt. Andy szülei sehol, ketten voltunk a házban.

Lindsey: szüleid?
Andy: külföldön vannak., még kb 3 hónapig.
Lindsey: értem, fáradt vagyok.  (ásítottam).
Andy: zuhanyozzunk le, és pihenjünk.

Addig még Andy zuhanyozott, én írtam egy SMS-t Hope-nak hogy hívjon majd fel. És lassal lefeküdtünk pihenni.

Hope*

Amikor Dylan elmondta a legnagyobb titkát, és kimondta hogy csak én kellek neki, még szerelmesebb lettem. Oda bújtam Dylan-hez, a padon, és onnan néztük a csillogó vizet, a hajókat.

Dylan: Nem is tudom hogy eddig miért nem vettem észre hogy ki vagy.
Hope: mert?
Dylan: te vagy az a lány, akiért érdemes harcolni, és én voltam olyan hülye hogy észre se vettelek.
Hope: a lényeg az, hogy most itt vagy, velem vagy, és szeretsz.
Dylan: te tényleg más vagy.

Megfordultam a padon, Dylan megsimogatta az arcom, majd lassan közel hajolt hozzám, és megcsókolt.

Dylan: hallod, hajnali 4 van. Elmegyünk valahova, vagy eljössz hozzánk?
Hope: ahogy gondolod.
Dylan: sétáljunk egyet a városba, és menjünk haza.
Hope: oké 

Dylan rám adta a superman-os pulcsiját, felhúzta a fejemre a kapucnit, és megcsókolt. Majd megfogta a kezem, felhúzott a padról, és amilyen nagy lendülettel húzott fel, kicsit neki estem, és magához szorított. Majd hosszan csókolt. Igazi álom világban voltam, még a szemem is bekönnyezett. Aztán elindultunk sétálni.

Nem sokáig sétáltunk mert álmos voltam.
Hope: mikor megyünk?
Dylan: amikor szeretnél. Álmos vagy? (mosolygott rám)
Hope: kicsit.... nagyon. ( nevettünk)
Dylan: akkor menjünk.

Amikor oda értünk Dylan-ékhez, bementünk, a szülei már aludtak. Úgy estünk be a szobába. Aztán elmentünk lezuhanyozni, és lefeküdtünk aludni. Dylan szorosan magához húzott, és átölelt. Még akkor sem hittel el hogy mi történt velem. Egy csoda.

Másnap reggel.*

Másnap reggel már kb fél 11 volt, amikor Dylan bejött a szobába és aranyosan kezdett el ébreszteni.

Dylan: Hope, csináltam neked kajcsit

Miközbe én még aludtam, és Dylan ébresztett, simogatta az arcom és a fülembe súgta hogy szeret. Aztán berontott a 3 éves kishúga. 

Dylan huga: Dylan! kész a kaja, gyejtek.
Dylan: oké hugi mingyárt. Felébresztem Hope-ot
Dylan huga: ki az a Hope?
Dylan: majd meglátod, menj ki, mindjárt megyünk.

Dylan nyomott egy puszit a huga homlokára, és kikísérte az ajtón.Aztán lassan felébredtem, és megöleltem Dylant, meg is csókoltam. Miután felöltöztem, kimentünk kézen fogva Dylan-el.

Dylan: Anya.!
Dylan Anyukája: Igen? (fordult meg)
Dylan: Nézzd, ő Hope, a barátnőm.
Hope: Szia! Hope vagyok.! (mosolyogtam Dylan anyukájára miközben kezetfogtunk.)
Dylan anyukája: Dylan, vigyázz rá.

Nagyon jóba lettem Dylan szüleivel, a kis tesóival játszottunk, aztán mondtam Dylan-nek hogy kísérjen haza, mert kell beszélnem Lindsey-vel, és be szeretném mutatni a szüleimnek.

Lindsey*..

Miután felébredtem Andy ágyában, felöltöztem. Kikísért, és megölelt.

Andy: Szeretlek!.. majd hívj.
Lindsey: Énis, oké hívlak. (megöleltem az ajtóba, és megcsókoltam)

Majd rohantam hazáig, mert nem tudtam mi van Hope-al, és elmentem hozzájuk. Becsöngettem hozzájuk, és az Anyukája jött ki.

Lindsey: Szia!. Nem tudod hol van Hope?
Amy: Szia! de, gyere be (mosolygott)
Lindsey: mert este kerestem, és azt hittem baja van, itthon van?
Amy: nem. este írt egy SMS-t hogy megismert egy fiút, és nagyon szeretik egymást, nála van.

Abban a pillanatban tudtam hogy Dylan-ről van szó, de csak nagyon örűltem, hogy ő is boldog int én. Erre megszólalt a csengő. Amy, Hope anyukája kinyitotta az ajtót.

Lindsey: Hopeeeee!..( rohantam mosolyogva Hope-hoz)
Hope: Szia!!.. (ölelt meg). 
Az ajtó másik oldalából pedig betoppant Dylan, Hope kezét fogva. Az a mosoly, az az öröm Hope arcán. Boldog volt. Örültem. 

Hope*

Bemutattam  Dylan-t anyunak, mert apa nem volt otthon, anyunak nagyon szimpi volt, hagytam őket beszélgetni. Addig el mentem Lindsey-vel megbeszélni az este történtjeit. 

4. fejezet.

Hope*

A kikötő csodaszép volt. Csillogtak a szemeim.
Dylan: tetszik? (közbe fogta a kezem.
Hope: hogy tetszik-e? ez csodálatos Dylan.
Dylan: akkor örülök.
Hope: álomvilágban vagyok, azzal a személlyel, akiért feláldoznám az életem.
Dylan: ugyan így érzek (mosolygott rám).. Nézzd Hope, üljünk le oda...(mutatott egy padra.)

Egymással szembe ültünk és elkezdtünk beszélgetni. 

Dylan: el szeretném mondani a legnagyobb titkomat, amiről csak te tudnál.
Hope: mond.
Dylan: Amikor a nagypapám meghalt, nem mentem el a temetésére, és nagyon nagyon megbántam, annyira szeretném ha tudná, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy egy olyan lányt kaptam meg, akit lehet meg se érdemlek, szeretném ha tudná hogy boldog vagyok, és bocsánatot szeretnék tőle kérni. Eddig ezt senkinek nem mondtam ez mert féltem hogy az érzékenységem miatt kitagadnak. (szorította meg a kezem).
Hope: édes vagy
Dylan: téged nem zavar?
Hope: Dylan, ha valakit szeretek önmagáért szeretem, és én beléd szerettem, nem másba.
Dylan: még egy ilyen lány nincs a földön, szükségem van rád.
Hope: nekem is rád.

Lindsey*

Magamhoz húztam Andy-t, de valamit hiányoltam. a Legjobb barátnőm nem tudja hogy mi van velem, holnap át hívom, hogy aludjon nálam. Két hét és nyári szünet. semmi kedvem bemenni a hülye iskolába. De Andy miatt legalább van értelme.

Andy: annyira de annyira szeretném veled tölteni az életem.
Lindsey: én is, de mi tart vissza?
Andy: semmi ( megcsókolt).

Annyira lefagytam, annyira boldog vagyok mellete. Szeretem...

Andy: menjünk el sétálni jó? ilyenkor van a városban élet. (mosolygott rám, és elindult)
Lindsey: jol hangzik, van még egy üveg Whiskey otthon a hűtöbe, közbe ugorjunk be.
Andy: oké (mosolygott) addig beugrok egy doboz cigiért.
Lindsey: jó ötlet. közbe felhívom Hope-ot
Andy: siess ( megölelt és megpuszil).

Hazáig futottam, rohantam, és hívtam Hope-ot, hogy mivan Andy-vel. De nem vette fel a telefont.
Kicsit ideges voltam, azt hittem megint valaki megbántotta. Kivettem a hűtöböl a Whiskey-t és rohantam vissza.
Mire visszaértem, Andy már ott űlt a szökőkút mellet, és szívta a cigit, annyira aranyos volt.

Lindsey: Andy, ma berugunk?
Andy: persze (ölelt meg).. amúgy nem fázol?
Lindsey: nem (mosolyogtam).
Andy: azért odaadom a pulcsim, nehogy megfázz.
Lindsey: köszönöm, édes vagy.
Andy: (mosolyodott el, és ismét nyomott egy puszit a homlokomra.

Amikor már kicsit k.o-k voltunk Andy-vel, kiültünk a padra, és nevettünk mindenen. Majd elkezdtünk játszani, egymás orrát puszilgattunk. Andy aranyosan rám mosolygott az utánozhatatlan mosolyával. 

Lindsey: olyan szépek a szemeid, gyönyörű barna.
Andy: imádlak.... Kezdek álmos lenni, akkor eljösz hozzánk?.
Lindsey: igen. (mosolyogtam, fogtam meg Andy kezét, és elindultunk).

Már kb hajnali 4 lehetett mikor elindultunk Andy-ékhez.

3.fejezet

* Andy-t annyira szorosan magamhoz húztam, hogy hallotam a szívverését.

Lindsey: Szeretlek!.. és boldog vagyok.
Andy: Én is, és itt akarok maradni veled.
Lindsey: Énis, de lassan haza kéne mennem.
Andy: nem érdekel, úgyse veszik észre, a kedvemért legyél rossz, és maradj itt velem (nyomott egy puszit a homlokomra.
Lindsey: rossz leszek, és veled maradok ( szorítottam magamhoz.)

Hope*

Nagyon féltem találkozni Dylan-el, de megtettem,..

Dylan: szóval láthatlak?
Hope: igen, de félek.
Dylan:.. amit írtál, azt tudattad velem hogy szeretsz, ne félj tőlem, csak mutatni szeretnék valamit.
Hope: de én olyan hülye vagyok.
Dylan: Bolond vagy, Imádlak, látni akarlak.
Hope: oké, készülök, és hol találkozzunk?
Dylan: Elmegyek eléd.
Hope: oké, sietek, szia 
Dylan: Szia

Nagy nehezen el készültem, de remegtem az idegtől, féltem, zakatolt a szívem. Nem vágytam másra csak Dylan ölelésére, hogy azt mondja szeret, és csakis rá.

Elkészültem, és kiléptem az ajtón. Megláttam Dylan-t magam előtt, hátratett kézzel ült a BMX-en.
Azt hittem le borulok a lépcsőn, az ájulás határán voltam, amikor Dylan mosolyogva nézett rám, én meg csak paráztam, mint aki nem kap levegőt.

Dylan: jól van?
Hope: aha, persze (mosolyogtam)
Dylan: Biztos? nem nézel ki túl jól... (ferdítette el a száját)
Hope: jó...jól vagyok, csak parázok..
Dylan: de ne félj.

Nyújtotta felém a kezét. Megfogtam a kezét és levezetett a lépcsőn. Majd megfogta a BMX-et, felemelte és elkezdte tolni.

Hope: hogy-hogy BMX-el jöttél?
Dylan: szeretnék mutatni pár trükköt.
Hope: csak vigyázz magadra.
Dylan: most már fogok magamra vigyázni, mert értelme lett az életnek (mosolyodott el és nézte a földet, miközbe mentünk egyenesen)

Tudatlan fejjel ránéztem, láttam ahogyan aranyosan mosolyog, és csillognak a szép kék szemei. Elpirultam.

Sétáltunk tovább, és egy sikátorhoz értünk, ami full sötét volt.

Dylan: szoktál félni a sötétben?
Hope: rohadtúl félek, nem megyek oda be.
Dylan: HMM.. szeretem a félős lányokat, így értelme lesz hozzám bújnod. (mosolygott és a szemembe nézett mélyen).
Hope: De Dylan, én nagyon félek.
Dylan: ha megfogom a kezed, és átmegyünk? csak csukjad be a szemed (mosolygott és nyújtotta a kezét felém) Gyere.

Megfogtam a kezét, és elindultunk, kb a sikátor közepén Dylan megált, és megszólalt.

Dylan: kérdezhetek?
Hope: bármit.
Dylan: Elmondod pontossan mit érzel irántam? ( engedte el a kezem)
Hope: őőőő... Dylan félek...
Dylan: csak mond el, mert én érzek valamit, de pontosan nem tudom mit, és megszeretném tudni, hogy ugyan azt érzem-e amit te.
Hope: Dylan... (folyt ki a könnyem, azt hittem örökre elveszítem Dylan-t.)
Dylan :pszt.... Érzed ezt?  (fogta meg a kezem, és a mellkasára helyezte)
Hope: igen, ver a szíved, hála isten.
Dylan:.. nem az, itt a lényeg az hogy AHOGYAN ver a szívem. Tudod hogy akár hányszor láttalak, akárhányszor beszéltünk, mindig elkezdett verni a szívem, mintha a te nevedet mondaná folyamatosan. Senkinél nem éreztem ilyent.
Hope: elloptad a szavaim.
Dylan: elloptad a szívem. Ha átlépünk a sikátor másik oldalára, vehetjük úgy, hogy egy szintel feljebb?
Hope: De én félek.
Dylan: nincs mitől félned, itt vagyok, és bármi lesz, veled leszek, és védeni foglak. 

Magához húzott szorosan, a kezével óvatosan elkezdte simogatni az arcom. Éreztem ahogy remeg a keze, éreztem az illatát. Majd megfogta a kezem, és végigmentünk a sikátoron.

A sikátor másik oldalán egy csodaszép kikötő volt. 

2.fejezet

Miután elmondtam Dylan-nek hogy én voltam az, egy pillanatra lelát a szívverésem, azt hittem mindennek vége. Dylan írni kezdett.
Becsuktam a szemeim, és vártam hogy meghalljam a kis pittyegő hangot hogy írt. Miután hallotam, minden elsötűlt, dobogott a szívem mint állat, hallatom ahogy vert a szívem, könnycsepp folyt le az arcomon, de a szemem alig mertem kinyitni. Majd apró léptekkel, lassan kinyitottam a szemem.

Dylan: Te voltál az ? (egy csomó szivecskés smile-t küldött)
Hope: igen én, és most végem ugye?
Dylan: hát ha egy IGEN-től meghalsz, akkor lehet.
Hope: mivan?... ne félek.
Dylan: nyugi, látni szeretnélek......


Lindsey*

Egész nap csak sírtam, csak sírtam. Akár hányszor próbáltam erőt venni, és leírni Andy-nek hogy szeretem, nem ment. Aztán mondtam Andy-nek hogy jöjjön ki, mert akarok vele beszélni.


Miután találkoztunk, elkezdtünk nevetni, beszélgetni, sétálni.

Andy: gyere mutatok valamit (fogta meg a kezem és elkezdett előre emnni)
Lindsey: oké, de mit.?
Andy: itt csukjad be a szemed, szolok ha kinyithatod.
Lindsey: kinyithatom?

Andy nem válaszolt. Azt hittem otthagyott, ezért kinyitottam a szemem.

Lindsey: OMG.. ez komoly? 

Folyt ki a könnyem miközben egy kis erdő közepén voltunk ketten, egy csomó zöld lámpával, ami körbevilágított egy kis helyet, a finom erdő illata járta át az egész testem, az éjszakai bogarak zümmögése, egy kis pléden ült előttem Andy.

Lindsey: ez komoly?
Andy: valamit el kell mondanom. (nézett le a földre szomorúan)
Lindsey: mond!
Andy: az első perctöl kezdve, amikor el kezdtél velem foglalkozni a suliban, tudtam hogy te más vagy mint a többi ember... és ezzel azt szeretném mondani, hogy többet érzek irántad, és lehet hogy ezt te nem gondolod komolyan, de tényleg.
Lindsey: Te jó isten!... ugyan ez van velem is, és azért hívtalak ki hogy ezt elmondjam... Hogy érted, szóval hát Szeret...
Andy: (közbevágott).... nee!... értem én.

Mosolyodott el Andy és szorosan magához ölelt.
Andy: Hiányzol!
Lindsey:De hát itt vagyok.
Andy: úgy hiányzol hogy lélekben, hogy tudni szeretném, te már az enyém vagy 
Lindsey: igen, a tied vagyok 

Pirultam el és félénken egy puszit nyomtam Andy szájára, nem kimondottam lehetett nevezni csóknak, de könyörgök. Nagyon szeretem, és nem akarok tolakodó lenni. Kifolyt a könnyem, és magamhoz szorítottam Andy-t el se akartam engedni, azt akartam hogy meg áljon az idő.

1.fejezet.

Egy kis ízelítő 
Nevek:

Hope: Riverside-ba él, 16 éves, iskolás, Osztálytársa Lindsey. legjobb barátja is egyben.
Lindsey: Riverside-ba él, 16 éves, iskolás, Osztálytársa Hope. legjobb barátja is egyben.
Andy: Riverside-ba él, 17 éves, iskolás, nagyon jó barátja Dylan.
Dylan: Riverdide-ba él, 18 éves, végzős, jó barátja Andy.



Már év közepe volt, amikor Hope, és Lindsey nagyon egymásra találtak, kijelentették, hogy életük végéig legjobb barátok lesznek. Úgymond, már majdnem beléptek a felnőtt korba, mégis úgy viselkedtek mint a gyerekek, mindenben egyeztek. Nem szerettek szomorúak lenni, mert ők minden áron boldog életet szerettek volna. Minden álmuk az volt, ha egyszer végzősök lesznek, együtt fognak mindent csinálni. Egy házban lakni, összeköltözni, és boldog életet élni. De nem minden mese végződik happy en-el.

Egy napon, amikor a suliba új srác jött, senki nem vette észre. Ám Lindsey mindig segített neki, segített beilleszkedni a tömegbe. Lindsey nagyon megkedvelte. Őt úgy hívták Andy. Éjjel-nappal együtt sétáltak, buliztak Riverside utcáin. Hope nem tudott semmiről, kicsit elhanyagolták egymást. Mikor egy nap Hope is megismert egy fiút, Dylan-t. Dylan álmot csinált Hope életéből, Hope folyamatosan rá gondolt. Aztán mivel hiányzott neki a legjobb barátnője, üzent neki.

Hope:Szia Lindsey, nagyon hiányzol, alig beszélünk, hogyha elérhető vagy, kérlek szépen írj, vagy jelezz. Hiányzol
Puszi: Hope.

Amikor Lindsey hazaért, meglátta az üzenetet, és egyből felhívta barátnőjét.

Lindsey: Szia Hope, mivan veled? hiányzol, suliba is alig beszélünk.
Hope: Szia!, te is hiányzol, de mindig Andy-vel vagy, és nem akarok bele avatkozni.
Lindsey: rég óta el szeretném mondani, hogy ez a srác más mint a többi ember, ő megért, együtt sétálunk Riverside utcáin, olyan mesebeli álom ez az egész ami velem van, nemsokára nyár van, és szeretném úgy befejezni az évet, hogy ő az enyém legyen.
Hope: Andy?,(mosolyogta el magát a telefonba Hope). Hát sok sikert, remélem összejön, és is megismertem egy fiút, és élmény vele beszélni, imádom.
Lindsey: igen? kiaz? (mosolygott)
Hope: Gyere majd átt holnap elmesélek mindent.
Lindsey: Oké, szia
Hope:Szia

Másnap a lányok találkoztak, és elmeséltek mindent egymásról, újra és újra.
Aztán Lindsey találkozott Andy-vel, és csatlakozott hozzájuk. Hope és Andy is jóba lettek, aminek Lindsey csak nagyon örült, mert így nem kell senkit elhanyagolni. Lindsey egyre inkább szorosabban vágyott Andy ölelésére, többször sírt, Hope minden nap csak vigasztalta, és ezzel eszébe juttatta, hogy ott van Dylan, akit Hope szeret.
Hope és Lindsey egyre inkább szerelmes volt. Minden álmuk az volt, hogy négyen boldogok legyenek.

Hope: Emlékszel amikor eldöntöttük, hogy nem leszünk szerelmesek  ketten leszünk, és boldogok leszünk?
Lindsey: igen.
Hope: akkor valamit elcsesztünk, mert amilyen gyerek fejjel gondolkodtunk, tényleg nem tudtuk hogy felelősség lesz szeretni valakit.
Lindsey: Boldog vagyok, mert nem bántott meg, de boldogabb lennék, ha ő mellettem lenne .

Hope megölelte Lindsey-t. 

Hope*

Tudtam hogy valahogy egyszer tényleg szeretni fogok valakit, de ennyire?...szédülök, egyszerűen rosszul vagyok a tudattól hogyha belegondolok, ő nem lehet az enyém.
Addig ameddig én kutattam Dylan után,... Rájöttem, hogy ő egy olyan lányra vágy mint én. Félős, bújós, álmodozó. Még a stílusunk is egyezik.... Dylan csak kereste a nagy őt. De én mégis félek neki elmondani.!
Rászánom magam, majd valahogy titkosan célozgatok, hátha lesz valami.
Egy csomó olyan üzenetet küldtem neki névtelenül vissza a bókjaira, amit utána meg is bánhattam volna, de Dylan kíváncsi volt arra hogy én ki vagyok. Végül rászántam magam és elmondtam neki hogy én voltam.