2.fejezet

Miután elmondtam Dylan-nek hogy én voltam az, egy pillanatra lelát a szívverésem, azt hittem mindennek vége. Dylan írni kezdett.
Becsuktam a szemeim, és vártam hogy meghalljam a kis pittyegő hangot hogy írt. Miután hallotam, minden elsötűlt, dobogott a szívem mint állat, hallatom ahogy vert a szívem, könnycsepp folyt le az arcomon, de a szemem alig mertem kinyitni. Majd apró léptekkel, lassan kinyitottam a szemem.

Dylan: Te voltál az ? (egy csomó szivecskés smile-t küldött)
Hope: igen én, és most végem ugye?
Dylan: hát ha egy IGEN-től meghalsz, akkor lehet.
Hope: mivan?... ne félek.
Dylan: nyugi, látni szeretnélek......


Lindsey*

Egész nap csak sírtam, csak sírtam. Akár hányszor próbáltam erőt venni, és leírni Andy-nek hogy szeretem, nem ment. Aztán mondtam Andy-nek hogy jöjjön ki, mert akarok vele beszélni.


Miután találkoztunk, elkezdtünk nevetni, beszélgetni, sétálni.

Andy: gyere mutatok valamit (fogta meg a kezem és elkezdett előre emnni)
Lindsey: oké, de mit.?
Andy: itt csukjad be a szemed, szolok ha kinyithatod.
Lindsey: kinyithatom?

Andy nem válaszolt. Azt hittem otthagyott, ezért kinyitottam a szemem.

Lindsey: OMG.. ez komoly? 

Folyt ki a könnyem miközben egy kis erdő közepén voltunk ketten, egy csomó zöld lámpával, ami körbevilágított egy kis helyet, a finom erdő illata járta át az egész testem, az éjszakai bogarak zümmögése, egy kis pléden ült előttem Andy.

Lindsey: ez komoly?
Andy: valamit el kell mondanom. (nézett le a földre szomorúan)
Lindsey: mond!
Andy: az első perctöl kezdve, amikor el kezdtél velem foglalkozni a suliban, tudtam hogy te más vagy mint a többi ember... és ezzel azt szeretném mondani, hogy többet érzek irántad, és lehet hogy ezt te nem gondolod komolyan, de tényleg.
Lindsey: Te jó isten!... ugyan ez van velem is, és azért hívtalak ki hogy ezt elmondjam... Hogy érted, szóval hát Szeret...
Andy: (közbevágott).... nee!... értem én.

Mosolyodott el Andy és szorosan magához ölelt.
Andy: Hiányzol!
Lindsey:De hát itt vagyok.
Andy: úgy hiányzol hogy lélekben, hogy tudni szeretném, te már az enyém vagy 
Lindsey: igen, a tied vagyok 

Pirultam el és félénken egy puszit nyomtam Andy szájára, nem kimondottam lehetett nevezni csóknak, de könyörgök. Nagyon szeretem, és nem akarok tolakodó lenni. Kifolyt a könnyem, és magamhoz szorítottam Andy-t el se akartam engedni, azt akartam hogy meg áljon az idő.