Amikor kiültünk a teraszra, mindenről beszéltünk. Majd felálltam, és hátulról átölelt, és megfordultam, és puszilgatott. Majd Hope rohant fel a lépcsőn.
Hope: Lindsey, Andy...(ordított).
Lindsey: mond..
Hope: Anyu rendezett nekünk egy hétre egy emeletes erkélyes házat. Négyünknek.(ugrált Hope)
Lindsey: úr isten, tényleg? (mosolyogtam)
Hope: igen, jézus, de boldog vagyok. (mosolygott)
Dylan: lányok, kitomboltátok magatokat? Andy már hülyének néz titeket.( röhögött a két fiú)
Hope pedig betámadta Dylan-t és a nyakába ugrott, Dylan pedig elkapta, majd rá estek az ágyra, és ott élvezték hogy szeretik egymást. Smároltak, ölelgették egymást. Meg a többi.
Lindsey: Na jó, boldog vagyok, de nem akarok látni hogy melegedtek. (röhögtünk, majd megfogtam Andy kezét és lementünk.
Hope*
Lindsey-ék lementek, és Dylan-el maradtam kettesben. Boldog voltam. Miközben feküdtem az ágyon Dylan karjai között, beszélgettünk.
Hope: Annyira jó, hogy ez anyu le rendezte, szeretlek, és csak veled szeretném letölteni életem hátralévő perceit. Veled még a rossz pillanatok is csodálatosak.
Dylan: Ne mondj ilyeneket, mert kifolyik a könnyem, én is nagyon szeretlek téged, mert, hozzád hasonló lányt soha nem találtam volna, végre van értelme az életemnek, szerethetek valaki, aki tisztel, támogat, ugyan olyan mint én, és megért, és a legjobb, viszont szeret ő is. (majd megpuszilta a homlokom.)
Amikor kimondta ezt a mondatot, szó szerint kifolyt a könnyem. Szorosan hozzá bújtam, és megmondtam neki hogy nagyon szeretem. Kb 2 órára rá el is aludtunk. És Lindsey, meg Andy pedig lent aludtak el.
Másnap reggel.*****
Hope*
Dylan: Kicsim!.. 11 óra, nem kéne pakolnod? (csikizett meg, és mosolygott)
Hope: Dylan!.. ne csikizz. (elkezdtem nevetni, és rugdalózni)
Dylan: ne rugdalj baba mert még a végé... (rossz helyen rugtam meg)
Hope: baszki!... bocsi ne haragudj..(nevettem, közbe puszilgattam a száját hogy ne haragudjon)..tudod hogy szeretlek.
Dylan: gyereked már nem lesz (mondta nyögve, és lefordult az ágyról)
Az ágyról néztem rá lefelé, és ő meg nézett rám fel.
Dylan: ezt még megbánod. ( súgta halkan, és nevetett)
Majd lerántott az ágyról maga mellé. És össze vissza csikizett.Majd betoppant Lindsey.
Lindsey: Baszki, ne enyelegjetek már ennyit, Hope pakolj, nemsokára itt a taxi, Dylan, te meg takarodj haza pakolni, köszi
Dylan: igenis főnök. (majd elkezdett röhögni.
Hope: nyugi Lindsey, ne legyél stresszes. (majd megöleltem)
Lindsey: jó de siessetek léci.
Hope: oké.
Lindsey*
Leszaladtam, mivel Andy már hazament pakolni a nagy útra. És én is haza mentem gyorsan, de mire vissza értem, Dylan meg Hope már kész volt. Andy viszont még sehol. És felhívtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése