4. fejezet.

Hope*

A kikötő csodaszép volt. Csillogtak a szemeim.
Dylan: tetszik? (közbe fogta a kezem.
Hope: hogy tetszik-e? ez csodálatos Dylan.
Dylan: akkor örülök.
Hope: álomvilágban vagyok, azzal a személlyel, akiért feláldoznám az életem.
Dylan: ugyan így érzek (mosolygott rám).. Nézzd Hope, üljünk le oda...(mutatott egy padra.)

Egymással szembe ültünk és elkezdtünk beszélgetni. 

Dylan: el szeretném mondani a legnagyobb titkomat, amiről csak te tudnál.
Hope: mond.
Dylan: Amikor a nagypapám meghalt, nem mentem el a temetésére, és nagyon nagyon megbántam, annyira szeretném ha tudná, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy egy olyan lányt kaptam meg, akit lehet meg se érdemlek, szeretném ha tudná hogy boldog vagyok, és bocsánatot szeretnék tőle kérni. Eddig ezt senkinek nem mondtam ez mert féltem hogy az érzékenységem miatt kitagadnak. (szorította meg a kezem).
Hope: édes vagy
Dylan: téged nem zavar?
Hope: Dylan, ha valakit szeretek önmagáért szeretem, és én beléd szerettem, nem másba.
Dylan: még egy ilyen lány nincs a földön, szükségem van rád.
Hope: nekem is rád.

Lindsey*

Magamhoz húztam Andy-t, de valamit hiányoltam. a Legjobb barátnőm nem tudja hogy mi van velem, holnap át hívom, hogy aludjon nálam. Két hét és nyári szünet. semmi kedvem bemenni a hülye iskolába. De Andy miatt legalább van értelme.

Andy: annyira de annyira szeretném veled tölteni az életem.
Lindsey: én is, de mi tart vissza?
Andy: semmi ( megcsókolt).

Annyira lefagytam, annyira boldog vagyok mellete. Szeretem...

Andy: menjünk el sétálni jó? ilyenkor van a városban élet. (mosolygott rám, és elindult)
Lindsey: jol hangzik, van még egy üveg Whiskey otthon a hűtöbe, közbe ugorjunk be.
Andy: oké (mosolygott) addig beugrok egy doboz cigiért.
Lindsey: jó ötlet. közbe felhívom Hope-ot
Andy: siess ( megölelt és megpuszil).

Hazáig futottam, rohantam, és hívtam Hope-ot, hogy mivan Andy-vel. De nem vette fel a telefont.
Kicsit ideges voltam, azt hittem megint valaki megbántotta. Kivettem a hűtöböl a Whiskey-t és rohantam vissza.
Mire visszaértem, Andy már ott űlt a szökőkút mellet, és szívta a cigit, annyira aranyos volt.

Lindsey: Andy, ma berugunk?
Andy: persze (ölelt meg).. amúgy nem fázol?
Lindsey: nem (mosolyogtam).
Andy: azért odaadom a pulcsim, nehogy megfázz.
Lindsey: köszönöm, édes vagy.
Andy: (mosolyodott el, és ismét nyomott egy puszit a homlokomra.

Amikor már kicsit k.o-k voltunk Andy-vel, kiültünk a padra, és nevettünk mindenen. Majd elkezdtünk játszani, egymás orrát puszilgattunk. Andy aranyosan rám mosolygott az utánozhatatlan mosolyával. 

Lindsey: olyan szépek a szemeid, gyönyörű barna.
Andy: imádlak.... Kezdek álmos lenni, akkor eljösz hozzánk?.
Lindsey: igen. (mosolyogtam, fogtam meg Andy kezét, és elindultunk).

Már kb hajnali 4 lehetett mikor elindultunk Andy-ékhez.