5. fejezet.

Lindsey*

Amikor oda értünk Andy-ék háza elé, megszorítottam a kezét, és hátra léptem.

Andy: mi a baj?
Lindsey: most jöttem csak rá hogy valóra vált a legnagyobb álmom.
Andy: mi a legnagyobb álmod hogy egy ház előtt álsz?
Lindsey: nem te hülye, (elkezdtünk nevetni).. Hanem te, te vagy a legnagyobb álmom.
Andy: én viszont arról álmodtam, hogy olyan lány szeressen akinek én vagyok az álma, és ő pedig nekem. Senkinek nem foglak oda adni (és megcsókolt) Menjünk be a házba.

Be mentünk a házba, csoda szép volt. Andy szülei sehol, ketten voltunk a házban.

Lindsey: szüleid?
Andy: külföldön vannak., még kb 3 hónapig.
Lindsey: értem, fáradt vagyok.  (ásítottam).
Andy: zuhanyozzunk le, és pihenjünk.

Addig még Andy zuhanyozott, én írtam egy SMS-t Hope-nak hogy hívjon majd fel. És lassal lefeküdtünk pihenni.

Hope*

Amikor Dylan elmondta a legnagyobb titkát, és kimondta hogy csak én kellek neki, még szerelmesebb lettem. Oda bújtam Dylan-hez, a padon, és onnan néztük a csillogó vizet, a hajókat.

Dylan: Nem is tudom hogy eddig miért nem vettem észre hogy ki vagy.
Hope: mert?
Dylan: te vagy az a lány, akiért érdemes harcolni, és én voltam olyan hülye hogy észre se vettelek.
Hope: a lényeg az, hogy most itt vagy, velem vagy, és szeretsz.
Dylan: te tényleg más vagy.

Megfordultam a padon, Dylan megsimogatta az arcom, majd lassan közel hajolt hozzám, és megcsókolt.

Dylan: hallod, hajnali 4 van. Elmegyünk valahova, vagy eljössz hozzánk?
Hope: ahogy gondolod.
Dylan: sétáljunk egyet a városba, és menjünk haza.
Hope: oké 

Dylan rám adta a superman-os pulcsiját, felhúzta a fejemre a kapucnit, és megcsókolt. Majd megfogta a kezem, felhúzott a padról, és amilyen nagy lendülettel húzott fel, kicsit neki estem, és magához szorított. Majd hosszan csókolt. Igazi álom világban voltam, még a szemem is bekönnyezett. Aztán elindultunk sétálni.

Nem sokáig sétáltunk mert álmos voltam.
Hope: mikor megyünk?
Dylan: amikor szeretnél. Álmos vagy? (mosolygott rám)
Hope: kicsit.... nagyon. ( nevettünk)
Dylan: akkor menjünk.

Amikor oda értünk Dylan-ékhez, bementünk, a szülei már aludtak. Úgy estünk be a szobába. Aztán elmentünk lezuhanyozni, és lefeküdtünk aludni. Dylan szorosan magához húzott, és átölelt. Még akkor sem hittel el hogy mi történt velem. Egy csoda.

Másnap reggel.*

Másnap reggel már kb fél 11 volt, amikor Dylan bejött a szobába és aranyosan kezdett el ébreszteni.

Dylan: Hope, csináltam neked kajcsit

Miközbe én még aludtam, és Dylan ébresztett, simogatta az arcom és a fülembe súgta hogy szeret. Aztán berontott a 3 éves kishúga. 

Dylan huga: Dylan! kész a kaja, gyejtek.
Dylan: oké hugi mingyárt. Felébresztem Hope-ot
Dylan huga: ki az a Hope?
Dylan: majd meglátod, menj ki, mindjárt megyünk.

Dylan nyomott egy puszit a huga homlokára, és kikísérte az ajtón.Aztán lassan felébredtem, és megöleltem Dylant, meg is csókoltam. Miután felöltöztem, kimentünk kézen fogva Dylan-el.

Dylan: Anya.!
Dylan Anyukája: Igen? (fordult meg)
Dylan: Nézzd, ő Hope, a barátnőm.
Hope: Szia! Hope vagyok.! (mosolyogtam Dylan anyukájára miközben kezetfogtunk.)
Dylan anyukája: Dylan, vigyázz rá.

Nagyon jóba lettem Dylan szüleivel, a kis tesóival játszottunk, aztán mondtam Dylan-nek hogy kísérjen haza, mert kell beszélnem Lindsey-vel, és be szeretném mutatni a szüleimnek.

Lindsey*..

Miután felébredtem Andy ágyában, felöltöztem. Kikísért, és megölelt.

Andy: Szeretlek!.. majd hívj.
Lindsey: Énis, oké hívlak. (megöleltem az ajtóba, és megcsókoltam)

Majd rohantam hazáig, mert nem tudtam mi van Hope-al, és elmentem hozzájuk. Becsöngettem hozzájuk, és az Anyukája jött ki.

Lindsey: Szia!. Nem tudod hol van Hope?
Amy: Szia! de, gyere be (mosolygott)
Lindsey: mert este kerestem, és azt hittem baja van, itthon van?
Amy: nem. este írt egy SMS-t hogy megismert egy fiút, és nagyon szeretik egymást, nála van.

Abban a pillanatban tudtam hogy Dylan-ről van szó, de csak nagyon örűltem, hogy ő is boldog int én. Erre megszólalt a csengő. Amy, Hope anyukája kinyitotta az ajtót.

Lindsey: Hopeeeee!..( rohantam mosolyogva Hope-hoz)
Hope: Szia!!.. (ölelt meg). 
Az ajtó másik oldalából pedig betoppant Dylan, Hope kezét fogva. Az a mosoly, az az öröm Hope arcán. Boldog volt. Örültem. 

Hope*

Bemutattam  Dylan-t anyunak, mert apa nem volt otthon, anyunak nagyon szimpi volt, hagytam őket beszélgetni. Addig el mentem Lindsey-vel megbeszélni az este történtjeit.